Gondolkodjunk együtt!

Az ellenálló képesség mindenkiben ott van...

Az idő, kincs

A minap hozzám forduló levélíró a "kitartó-sikeres" emberek titkát próbálta megfejteni, holott már meg is adta önmagának a választ, miközben a kérdését megfogalmazta.

Kitartás.

Ezt én még kiegészíteném a türelemmel. Leginkább önmagunkkal szemben. Minden ott kezdődik. Bennünk. Hagyjunk időt megélni az életünk történéseit. Olykor annyira siettetjük a dolgokat, hogy előbb - utóbb egy hatalmas káosz, lelki zűrzavar kellős közepén találjuk magunkat.

Ha tudatosan hagyunk időt magunknak huzamosabb időn át, egyensúlyban tarthatjuk a lelki-mentális világunkat és ez hosszú távon mindenképp megtérül.

Vajon tényleg minden a tudatos tervezésen múlik? Igen.

Ebben a tervezésben szerepeljen mindig az "én idő". A magamra szánt idő. Amiben csak én létezem. Ez nem összekeverendő az önzéssel. Ez a magammal való törődés. Ha magammal törődök, ha időnként feltöltöm magam, kielégítem a lelki szükségleteimet, akkor fogok tudni adni másoknak. A lelkünknek éppoly nagy szükséges van a táplálékra, mint a testünknek. Így alakul ki az egyensúly.

Kérdezz-felelek

Ha kérdésed van konfliktussal kapcsolatban, legyen az munkahelyi vagy akár magánéleti-munkahelyi írj a

rezilienciablog@gmail.com emailcímre.

 

A legjobb tudásom szerint igyekszem válaszolni.

 

Valamint, ha van olyan konkrét téma, ami érdekelne és olvasnál, beszélgetnél róla, azt is írd meg :)

Motiváló beszélgetések

Motiváló beszélgetés

A motivációs beszélgetés tulajdonképpen érdemi beszélgetést jelent, amely során viszonylag kötetlenül, de mégis valamennyire irányítottan történik a kommunikáció a munkatársak között. A motivációs beszélgetésen is lehetőség van az igények, problémák feltárására, ám ezen az ülésen a gyakorlat szerint kevesebben tudnak megnyílni. Ami megkönnyítheti a beszélgetés elindítását az a feladat, hogy a munkavállalók névtelenül felírják egy papírra, hogy mi az, ami őket a leginkább zavarja, hátráltatja, vagy akár azt, hogy az utóbbi időben milyen pozitív vagy negatív élmény érte a munkahelyen. Ezt követően kihúzásra kerül egy (vagy több, idő függvénye) leírt probléma, melyről megindulhat a beszélgetés. A beszélgetés az etikai szabályok betartása mellett lehetséges. A beszélgetésről a vezető mentor által egy rövid értékelés készül. Néhány gondolat a kibeszélés előnyeiről:  feszültségcsökkentő  stresszoldó  lehetőség a továbblépésre  konfliktus megoldására is lehetőséget kínálhat  empátiás készség növekedése

Munkavállalók elégedettségi felmérése

„Nem mindig a dolgozóval van a probléma”

Az aktív korosztály életének jelentős részét a munkahelyén tölti. Korántsem mindegy, hogy ezt milyen környezetben teszi. Közös érdek, mind a munkáltató, mind a munkavállaló részéről az, hogy olyan közeget teremtsenek, amelyek mindkét érdekelt fél előnyére válik és hosszú távon mindkét fél eredményességéhez nagyban hozzájárul.

A problémák feltárásának egyik eszköze az elégedettségi felmérés elkészítése. Mi ezzel a cél? Egyrészt a motiváció felkeltése, fenntartása, valamint a hatékonyság növelése. Egy szervezet egészséges működéséhez elengedhetetlen a munkahelyi problémák, stresszt okozó tényezők azonosítása. Rendelkezésre áll egy általános kérdőív, mely többnyire minden szervezetnél használható, valamint lehetősége van a saját szervezetére formált és elkészített kérdőívet felhasználni.

A felmérés kiértékelése és az eredmények rávilágíthatnak az okokra, melyek feltárásával már megtehetjük a lépést a megoldások irányába. Témák, melyekből felépül a kérdőív:  vezetési stílus  információáramlás  munkatársi kapcsolatok  fejlődési lehetőségek  kompetenciák  munkahelyi környezet  motivációs tényezők A kérdőíves felmérés előnye, hogy - rövid idő alatt feltárhatók a munkavállalói igények és az esetleges elégedetlenségek - komplex képet kaphatunk a szervezet egészéről vagy akár csak a különböző szinteken elhelyezkedő csoportokról - az évente ismétlődő felmérések eredményeinek összehasonlításából kimutatható a változás, mely lehet pozitív illetve negatív.

4. Ha mégsem sikerül...

Ha úgy érzed, hogy nem sikerül a billeszkedés, érdemes átgondolni a lehetségek okokat.

Néhány kérdés segítségképpen:

- mennyire érzed magadénak a munkahely által képviselt irányvonalat?

- tudsz-e azonosulni a szervezet küldetésével, céljaival?

- a munkahelyi közösség mennyire szimpatikus?

- mennyire érzed a vezetőség elkötelezettségét (bár ehhez azért több idő szükséges)?

 

Ha többéségben negatív dolgok folgalmazódtak meg benned, nincs mese lépni kell.

Lehetőleg még időben.

Ha tényleg nincs más út, akkor nem ott a helyed.

Ne feledd: Ahol bezáródik egy ajtó, ott mindig kinyílik egy új.

Minden nap egy új lehetőség.

3. Változni vagy sem?

Mint arról már korábban írtam, a munkahelyi beosztásunk is egy szerep.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az adott munkakör milyen szereptulajdonságokat követel meg tőlünk. Értem ez alatt azt, hogy milyen a ruházatunk, milyen az attitűdünk, milyen a stílusunk (pl. vezetői).

A hagyományos tulajdonságok lassan a múltba vesznek, vagy inkább átalakulnak, bár én még töretlenül hiszek abban, hogy család és karrier összeegyeztethető és kellő odafigyeléssel nem visszük haza a munkahelyi szerepünket. (pl otthon ne osztogassak utasításokat....), ennek az egyensúlynak a megbomlása könnyen vezethet szerepkonfliktushoz.

Meghatározó a munkahelyi csoporton belül kialakult norma, valamint az elvárások, amiket a szerep megkíván, és a tulajdonságok, amivel magam rendelkezem.

Mindennek az alapja az, hogy egyáltalán van-e kedvem az adott munkaterületen, munkahelyek, munkakörben elhelyezkedni. Ez lenne az alapmotiváció. Ez adja meg a kezdő lépést ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és ne minden reggel gyomorgörccsel menjünk be dolgozni.

Személyes véleményem az, hogy minden embertől (legyen az barát, társ, munkatárs, főnök, stb.) akit utunkba sodor az élet, tanulunk valamit és fejlődünk általa. Mások részvétele az életünkben formálója lehet a személyiségünknek. Hogy ezt mi az előnyünkre fordítjuk vagy hátrányunkra az már teljesen egyéni.

Változni addig érdemes, amíg nem érzünk belső ellentmondást.

 

2. Mi a célom a beilleszkedéssel?

Cél lehet az, hogy engem elfogadjanak, cél lehet az, hogy én elfogadjam az adott környezetet és közösséget, cél lehet az, hogy megtaláljam a számításaimat a munka területén és még sorolhatnánk.

Érdemes a célt konkretizálni, mert így a magunk számára is megkönnyítjük a folyamatot.

Nem rossz dolog ha van lehetőségünk beszerzni egy önismereti kérdőívet a beilleszkedéssel kapcsolatban, ebből nagyon sok mindenre fény derülhet és ebből is kikristályosodhat egy irányvonal, egy útmutatás számunkra.

Ezen az oldalon megtalálható többféle önismereti kérdőív, hasznos lehet:

 

eletpalya.munka.hu/kerdoivek

 

1. Be akarok -e illeszkedni?

Amikor az életünkben olyan változás következik be, ami számunkra teljesen új helyzetet generál, vagyis új környezetbe, új közösségbe (legyen akár munkahelyi, akár bármilyen más közösség) az első lépés a beilleszkedés.

Azt követően miután meghozzuk a döntést, hogy akarunkok -e az adott közösségbe tartozni, részesei leszünk egy csoportnak.

Elénk tárul az adott csoport kohéziója, csoportnormája.

Miután megismertük a csoportnormát, minden bizonnyal érezni fogjuk, hogy tudunk -e azonosulni ezzel. Tudjuk -e a szervezet céljait magunkévá tenni. Be tudjuk-e illeszteni a személyiségjegyeinkbe az adott csoportnorma értékrendjét?

A beilleszkedés sikeressége nagyban függ attól, hogy a fentiekben megfogalmazottak mennyire vannak hatással ránk, pozitív vagy negatív értelemben, illetve melyik irányba billen jobban a mérleg.

Beilleszkedés - engem nem fogadnak el vagy én nem tudok beilleszkedni?

A kérdésre a válasz nagyon sokrétű lehet. Kérdés kérdést szül.

Csak néhány:

1. Be akarok -e illeszkedni?

2. Mi a célom a beilleszkedéssel?

3. Kell-e változni a beilleszkedés érdekében?

4. Mi van, ha mégsem sikerül?

 

A következő bejegyzésben megpróbáljuk megválaszolni a feltett kérdéseket.

Ha van kérdés ezzel kapcsolatban, írjátok meg.

Boldog nőnapot és a Zoltánoknak is sok - sok boldogságot :)

Csapatépítés-ötletbörze

Abban az esetben, ha egy szervezet vezetése inkább a demokratikus stílus felé tendál, van esélye az ötletbörze létrehozására.

Amikor a szervezet kitűzi a céljait, irányvonalát meghatározza, akkor érdemes kb. félévente ülésezni és a munkatársak ötleteit meghallgatni.

Mi a cél? Adott problémára ilyen formában megoldás keresése.

Kik vegyenek részt az ötletbörzén?

Amennyiben kis létszámú szervezetről van szó, akár mindenki részt vehet, mert könnyen lehet koordinálni az ülést. Ha azonban nagyobb létszámú szervezetről beszélünk, és több munkacsoportra is bontható, akkor érdemes minden munkacsoportból egy-két tagot bevonni és így felállítani az ötletbörze csoportot.

Az ötletbörze levezetésénél néhánya szabályra érdemes figyelmet fordítani, hogy sikeres kimenetelű legyen.

Ezek közül néhány:

- ne mondjunk véleményt mások ötletéről,

- tartsuk tiszteletben egymás véleményét, ötletét,

- mindenkit hallgassunk meg,

- mindenki ötletét jegyezzük fel,

- lehetőség szerint minden ötletet gondoljunk magunkban tovább, mik lehetnek a következményei.